Az uborkát 4000 éve ismerik Indiában, gyógynövényként használták. Gyógyhatásai: vértisztító, vizelet és féreghajtó és kiváló bőrápoló. A tudomány egy új enzimet fedezett fel benne, ami cukorbetegek számára igen fontos, tehermentesíti a hasnyálmirigyet
Az uborka – cucumis sativus – őshazája India. Vadon élő őse ma is megél a Himalája déli lejtőin. A monszun esőzést megelőző 45 Celsius-fokos hőségben az egyetlen zöldségféle amely ilyenkor is vígan terem.
Az uborka az i.e. 7. században indult világhódító útjára, először a görögök ismerkedtek meg vele, majd később a rómaiak is. Tiberius császár üvegházakat építtetett, hogy télen is ehessen uborkát. A szlávoknak is a legkedveltebb növényeik egyike lett, ők készítettek először 650 táján sós lé felhasználásával savanyú uborkát, vagyis ők találták fel a kovászos uborka elődjét. A sós lében a tejsavbaktériumok elszaporodnak, megerjesztik az uborka cukortartalmát, amitől az megsavanyodik. (Nálunk kedvelt a kovászos uborka. Kenyér élesztőbaktériumai savanyítják meg.) Az így savanyított uborka rendkívül egészséges, antibiotikum-terápia idején a károsodott bélflórát lehet vele regenerálni.
Az uborka kedvező biológiai hatásai: serkenti a vese és a belek tevékenységét, salaktalanítja a szervezetet.
Az uborka levét a gyógyászatban egyes bőrápoló krémek (nyugtató, bőrpuhító, tisztító hatású) alapanyagaként használják. Az uborkatej és a reszelt uborka kiváló bőrtisztító, bőrápoló.Nemcsak szépítőszernek használják, de gyógyítani is lehet vele. Az uborkalé vagy uborkapép jótékony hűsítőként hat még az erős fájdalommal járó méhcsípésre is. Napégette bőrre uborkát helyezünk, nem hólyagosodik fel, mert az uborkában gyulladáscsökkentő anyagok is vannak.
Környezeti igénye Melegigényes növény, a hidegre, fagyra érzékeny. Humuszban gazdag, laza, levegős talajokat kíván. Jó eredménnyel csak öntözött körülmények között lehet termeszteni.
Virágzó kígyó uborka a fólia alatt
A fajtákat számos egyéb tulajdonságuk alapján is megkülönböztetik egymástól:
a héj színe alapján világos és sötét színű
a tüskék mérete szerint apró tüskés vagy szemölcsös
a tüskék színe alapján világos és sötéttüskés fajták
a tenyészidő hossza szerint hajtató és szabadföldi fajták
az egy nóduszon elhelyezkedő termések száma alapján
fürtös és nem fürtös
a termés hossza szerint kígyó, mini
kígyó, félhosszú
a termés felülete alapján sima és bordázott
Ikersoros tenyészet a bakháton
Termesztéstechnológiánk:
Talajfűtést, ill. vegetációs fűtés alkalmazunk. Kb. 30-40 cm magas bakhátakat alakítunk ki, ezekre ültetjük a palántákat. E módszer előnye, hogy a bakhátakat könnyebb felfűteni, mint az egész talajréteget.
Ikersoros tenyész területeink vannak. (120+60 x 50 cm)
A tisztán nővirágú kígyó fajták esetén a főszárról általában 50-80 cm magasságig eltávolítjuk a hónaljhajtásokat és a termés kezdeményeket.
Mintegy 120-140 cm-es magasságban meghagyható egy-egy 5-6 leveles hajtás egy termés felett visszatörjük.
A drótot elért növényállományban egy oldalhajtást a dróton visszalógatva meghagyunk, (a főszár is megmarad ilyen módon a dróton átvetve.)
Fűtőcső két sor között
A.metszési eljárás során annyi termést engedünk kinevelni, amennyit a növények kondíciója révén biztonsággal feltudnak nevelni.
Mivel a fényhiány érzékenysége kicsi, így az ősszel és télen is hajtatatunk.
Tápanyag előkészítés és utánpótlás: Általában 30-40 kg/m2 szerves trágyát dolgoznak be alaptrágyaként. Továbbá 1 dkg/m2 pétisó és 1 dkg/m2 kálium-szulfát használunk fel.
Öntözési módunk a csepegtető öntözéses technika melyet számítógép vezérel. Az öntöző víz tápoldatot tartalmaz, melynek összetételét szintén e számítógép szabályozza.
Legutóbb szerkesztve SnowFlake által.
de nekem bőőőőven elég az a fincsi uborka amit a mamám termeszt :$. Jah ésén is tudok másolni a wikipédia és társairol 
